Hangzatos felütés ugye? Pedig ki kell ábrándítsalak, üzletről lesz szó…-)

Arról, hogy miért is leszünk vállalkozók! Hát persze hogy a szabadság végett. Kinek ne az lenne prioritás, hogy a maga ura legyen!

És persze ezen a területen jön aztán a legnagyobb pofon! Mert a vállalkozás minden, csak nem szabadság….Jól ki is tudunk égni benne, ha nem vigyázunk.

Ennek ellenére mégis kevesen váltunk vissza az alkalmazotti létbe. Keressük az utunkat, váltunk szakmát, karriert, várost, országot. Ki – mit! Menet közben pedig szomjazzuk a támogatást olyanoktól, akik előrébb járnak egy-egy területen, és kívülről rálátva a helyzetünkre súlyos tanulópénzeket tudnak spórolni nekünk. Ezért foglalkozom mára döntő többségében átfogó business és marketing coachinggal.

Mert én is voltam olyan helyzetben, amikor megcsapott a tanácstalnság és kiégés szele. Akkoriban nagyon jó lett volna, ha akkor valaki segít gyorsabban és könnyebben meglátni merre van az előre. Rengeteg időt és pénz takaríthattam volna meg vele.

Ennek valószínű mégis azért kellett így lennie, hogy ráleljek az én igazi szenvedélyemre, az Útkeresők támogatására. Azóta aztán fordulnak hozzám üzleti vagy szinte bármilyen egyéb kérdésben is sokan, mert sokszor pont a személyes életünk hat ki olyan erősen a szakmai előremenetelünkre, hogy ott szükséges először egy kicsit rendet tenni. És én ebben örömmel, és a jelek szerint hatékonyan tudom kísérni az embereket.

Arra gondoltam hát, hogy elmesélem most az én “születés történetemet”, hogyan alakult mindez így. Na nem az, hogy én miért lettem vállalkozó, ezt már a hogyan lettem marketinges cikkemben elmeséltem korábban. Hanem, hogy miért váltottam a klasszik ügynökség vezetésből, a segítő jellegű szakmagyakorlás irányába.

A marketing megmaradt természetesen az életemben, de most már annak stratégiai szintjével foglalkozom. Azokkal tudok jól dolgozni, akik igyekeznek maguk is jól működtetni azt a bizonyos gépezetet: a céget, a marketinget, vagy pusztám az életük fogaskerekeit. Mert a siker bizony az adott ember jólétén múlik, legyen az vezető vagy dolgozó. Ha valaki jól és egyensúlyban van, akkor jönni fog a siker is . Persze tenni azt kell érte, nem is keveset (lásd. edukáció és life ling learning), csak sokkal könnyebben fog menni, ha jól vagyunk.

Burn out, túlhajszoltság, kiégés

Sokunk számára ismerős fogalmak, de mára szerencsére sokan állunk már a segítői oldalon is, akik ezen át tudjuk segíteni az érintetteket. 

Én úgy kerültem ide – sok pályatársamhoz hasonlóan – hogy csúnyán túltoltam a biciklit és megérintett a kiégés szele. Csak a szele szerencsére, de visszajátszva egyáltalán nem volt mókás, bőven lehetett volna rosszabb kimenetele is. Azóta úgy látom, pusztán a szerencsén múlott, hogy nem egy súlyos betegség állított meg. Ha nem jön a pandémia, és áll meg a világ, biztos belerokkantam volna előbb, minthogy benyomjam a stop gombot.

A szokásos menetrend zajlott, napi 12-14 óra munka, heti 6-7 napban, mellette háztartás – gyerekem ugyan nincs, de akkor férjem még volt – hasonlók. Sokunknak ismerős ez. És persze jöttek a heti rendszerességű migrének, pánikroham, szorongás, ezt ellensúlyozandó pedig vad túlkompenzálások a túlélés érdekében. Az önpusztítást is rendkívül hatékonyan tudtam csinálni.

Ez a klasszik forgatókönyv.

Aztán egyszercsak foglaltam magamnak egy repjegyet Balira…nade hogyan?!

Ez eddig még jól is hangzana….Mondjuk el nem repültem vele, mert 2020 májusra szólt a jegy, de ez most nem is lényeg. 

Egy békebeli január (before covid) vasárnap délutánján, a laptopom felett ültem, a megoldandó feladatokkal teli papírkupac közepén, és alig tudtam haladni az épp aktuális kreatív munkával. Közben szörföltem a neten, facebookoztam, mindent csináltam, csak azt nem, amit kellett volna (önszabotázs). Egyszercsak megláttam a Qatar Airways oldalán, hogy akciós a repjegy Balira! 

Voltam ugyan már a szigeten, tetszett is, úgyhogy nem lamentáltam sokat. Nem emlékszem pontosan az árra, akkor olyan 250ezer Ft körül lehetett, mindenesetre egyáltalán nem kétfilléres tétel. Long story short: megvettem.

A lényeg, azonban az érzés volt…ami nem volt. Semmi! Konkrétan semmi….!

Nekem, aki él-hal az utazásért, és aki hónapokig a fellegekben járt még pár évvel azelőtt, amikor először mehetett Ázsiába….

Nem. Éreztem. Semmit. Üresség volt.

Konkrétan emlékszem, hogy akkor villant fel a vészcsengő bennem, ez nem normális! Eszti! Nem tudsz örülni egy olyan dolognak, amiért korábban még “ölni tudtál” volna? Vagy akkróor legalább büszkének lenni rá , hogy az áráért megdolgoztál és meg tudod tenni. Nem tudtam se örülni, se lelkesedni.

A közöny lélek és üzletgyilkos érzés

Ez a nihil-érzet indított el a saját váltásom útján. Nem akartam így működni tovább. Taposni a verklit, pénzt keresni, aztán jól elkölteni, de nem érezni az ég világon semmit….Többet akartam!

A teremtés és az értelmes élet addig tart, amíg az ember adni tud!

Segíteni az embereknek, vállalkozónak, cégvezetőknek abban, amiben én tudok. De leginkább segíteni elkerülni ezt az apátiát másoknak, mert az maga a csőd, minden téren. Ha van kreatív energia és motivált ember, akkor van siker is. A marketingben, az értékesítésben, a c égvezetésben, és úgy an block az életben is.

Engem mindig a nagy krízisek juttattak közelebb a céljaimhoz, mert ezek a gyújtópontok. Ne várd meg, hogy az apátia kezdje el uralni a szakmai életed. 

Én ebben hiszek, ezt képviselem, ebben tudom segíteni a hozzám fordulókat. Inspirálok, motiválok, stratégiákat dolgozok ki, megkeresem velük a saját, önazonos útjukat. És, ha igény van rá, eszközöket is adok a megvalósításhoz üzleti és marketing vonatkozásban.

Erről szól a PRIOR Útkeresők hírlevél csoportom is.

Gyere, csatlakozz Te is és heti/ketheti rendszerességgel látlak el inspiráló szakmai tartalmakkal, a világ minden tájáról ingyenesen.