Ez az üzenet fogadott csütörtök délután a postaládámban miután hazaértem Madridből, ezzel a videóval. Hát megmondom őszintén megkönnyeztem…

De mi is volt ez az egész the Break program? Az elmúlt hetekben sokat írtam az élményekről, de nem biztos, hogy részleteiben olvasva teljes a képet tudtam adni, így hát jöjjön egy kerek(nek szánt) beszámoló. Már amennyire kereken le lehet írni egy ilyen komplex élményt.

A “the Break” program egy EU-s támogatással indult, spanyol vállalkozásfejlesztési program, női vállalkozókra specializálódva, az önazonosság – fenntarthatóság – őszinteség közösségi értékek alapelvei mentén. 

Még mindig ködös? Mondom, hogy a gyakorlatban, hogyan valósult mindez meg: 

2021  – 2023 között 4 turnusban, több tízezer jelentkező leadott üzleti tervei és személyiség tesztjei alapján a szervezők kiválasztottak 1000 vállalkozó hölgyet, akiket 15-20 fős csoportokban összeköltöztettek Spanyolország különböző pontjain, ahol egy-egy helyi projekt megvalósításán dolgoztak együtt. 

Mindeközben pedig a saját vállalkozásukat a fogadóközösség által szervezett mentorprogram és a “lakótársak” össztudását is használva emelhették egy következő szintre.

Mi volt ebben a legkülönlegesebb? 

Az elképesztő intenzitása és összetettsége. Emberileg és üzletileg. Ebben a sorrendben, mert a kettő erősen összefügg.

Köszönhetően az összezártságnak, a megszokott munkakörnyezet teljes elhagyásának és a hasonló üzleti irányultsággal rendelkező, mégis teljesen diverz közegnek, egy olyan komfortzónán túli szituáció jött létre, ami még a sokat próbált digitális nomádokat  – így engem is – kilökött messze a komfortzónámon túlra. És ugyebár a fejlődés az ott kezdődik…nem a megszokott rutinoknál.

Rengeteget tanultunk egymástól, ezerféleképpen összetett üzleti modelleket láthattunk, tapasztalhattunk és építhettünk be a magunk szája íze szerint a saját üzletünkbe.

Szűkre szabott keretek között edződött vállalkozóként (mert bárki bármit mond, Magyarországon baromira nem könnyű vállalkozni) számomra a legnagyobb tanulság az volt, hogy mekkora ereje van egy támogató közegnek.

Annak, ha meg meri engedni magának az ember, hogy az általa képviselt értékeket bátran kimondja. Erre építve pedig büszkén építsen fel egy szolgáltatást, üzletet, életet. 

Ezeket az alapelveket ösztönösen vallva építettem eddig is a saját vállalkozásaimat és tanítottam a hallgatóimat, de kevésbé voltam rá tudatos – zsigerből csináltam.

Mit tanultam a tudatosítás által?

• Life long learning is a must. Folyamatosan érdemes fejleszteni magunkat, és ennek sose lesz vége, fogadjuk el.
• Támogató közösségre van szükség és egy objektív, hiteles, külső harmadik szemre. Nekem most abban az élményben volt részem, hogy közel 20 harmadik szemem volt 🙂
• Őszinte és építő visszajelzésekre: arról is, ha valami (még) nem elég jó.
• Bátorságra, és jó sok munkára….viszont ezt lehet élvezni! Nem kell belehalni, sem széthajtani magunkat…főleg, ha megtaláltuk mi az, ami igazán belőlünk jön. És ezáltal lesz az út, maga a cél! 🙂

Picit közhelyes…de így van. Keressétek meg azt az embert/közeget, ahol ezt az inspiráltságot érzitek. Törekszem rá, hogy a PRIOR közössége is egy ilyen hely legyen. A jó hír, hogy nem kell választani – lehet több helyre is tartozni!

És most jöjjön egy kis “bulvár” beszámoló…hogy is folyt az élet La Cabreraban

Hisz az üzletépítésen túl persze rengeteg szabadidős élményben is volt részünk közösen. Kis kommuna lettünk a közel egy hónap alatt, hisz együtt szerveztük meg az életet, a háztartást, az étkezéseket, a sportot, a munkarendet és a szabadidőt is.

Hétvégente kisebb-nagyobb csoportokban kirándultunk a közelebbi nevezetességekhez, túráztunk, tömegközelekedtünk, vagy 10 nyelven és szegényes spanyoltudással, de valahogy mindig elboldogultunk. Hát ilyen helyzeteket sem tapasztal az ember felnőttként minden nap. -)

Fantasztikus volt megélni, hogyan válik egy ilyen nemzetközi csapat egy nagy és színes családdá. 

Kicsit olyan volt, mint amilyen lehetett a katonaság anno…örök barátságok születtek és összetartozás élmény a kihívások és az egymásra utaltság által. Tanultunk egymástól minden nap, minden percében: eltérő szokásokat, munkamorált, ételeket és életvezetést is. És naná, hogy voltak konfliktusok…nem is kevés: 20 felnőtt nő együtt 0-24-ben…gondolhatjátok! -)))

A megoldókulcs a mindannyiunk által osztott és elfogadott alapértékéken volt: tisztelet, egyenes kommunikáció, szeretet, és win-winre való törekvés. Mint az üzletben…

Ezek szem előtt tartásával minden kihívás megugorható, a határ pedig a csillagos ég. Emberileg, üzletileg és úgy an block az egész életben is. 

Persze nem egyszerű…de érdemes gyakorolni! Mi most kaptunk belőle egy jó nagy dózist, amiért örökké hálás leszek a szervezőknek, az EOI csapatának, na és persze magamnak, hogy bevállaltam és végigcsináltam.

Csak azt kívánom, hogy ezek az értékek mindenhol és egyre nagyobb teret nyerjenek.

A komplex élmény pedig elmondhatatlan, úgyhogy beszéljenek helyettem a képek.

Puszi és munkára fel! De csak élvezettel

Eszter