Te hogyan inspirálódsz, miből nyered az erőd?
Jó esetben tudatosak vagyunk arra, hogyan hozhatjuk magunkat olyan helyzetbe, ami segít meglátni az irányt, ha elveszett a fókusz. Manapság sokan küzdünk azzal, hogy elvesztek az eddig megszokott utak és irányok és minden bizonytalan(?) körülöttünk. Vagy csak változik.
Sokszor azonban csak utólag dekódoljuk, hogy mit eredményezett számunkra egy-egy változás. Helyette azonban non-stop agyalunk, kétségek közt hánykolódunk, ezer álmatlan kattogós éjszakán vagyunk túl és egyszerűen nem jutunk egyről a kettőre.
Aztán történik valami, ami kilök minket a mozdulatlanságból, és hirtelen olyan színeket, opciókat is meglátunk (mert kénytelenek vagyunk), amit eddig észre sem vettünk.
Ez a változás. Mely inspirál és új utakat mutat.
Érdemes azon dolgozni, hogy meg tudjuk hallani a saját belső hangunkat, ami mindig súgja ott belül az irányt. Ez egy kihívásokkal teli önismereti út, amely során a változás a barátunk lesz és a fejlődési lehetőséget látjuk majd a különböző szituációkban, a diszkomfort helyett.
Aztán majd már keressük is magát a változást – változtatást. Hogy inspirálódjunk. És az inspirációból alkossunk. Vigyázat, addiktív! 😊
Számomra mindig az az utazás volt az inspiráció. Ugyan sablonosan hangozhat, mégsem véletlen, hogy sokan így találjuk meg önmagunkat. Az COVID hozta világunk részévé vált az online lét, amelynek egyik tagadhatatlan hozadéka, hogy realitássá vált mindaz, ami a hasonló karakterű kalandor lelkeknek mint én, korábban jóval nagyobb nehézségek árán volt csak elérhető.
Lehetségessé vált az online munka, kiépült az infrastruktúra, így tényleg csak egy döntés, hogy milyen inspiratív közegbe helyezzük magunkat, ki-ki a saját kihívásai, fejlesztendő életterületei mentén.
Van, aki fogja a hátizsákját és bejárja DK – Ázsiát, akár családostul, van aki arra jön rá, hogy számára a nyugati, nyüzsgő, nagyvárosi életforma a komfortosabb, van aki a skandináv „hygge” életérzéssel tud azonosulni, van aki egy őrségi parasztházban találja meg a belső békéjét.
A változás azonban hoz(hat) egyfajta gyökértelenség érzést is magával. Hisz igenis nehéz egy-egy bőrönddel vagy hátizsákkal egy vadidegen környezetben megállni a helyünket. Minden hétköznapi ügyintézés valódi megoldandó kihívássá válik, és felértékelődik mindaz, ami a megszokott környezetünkben fel sem tűnik.
Ezen a ponton kap teret a kreativitás, az inspiráció, és elindul egy kőkemény önismereti út: ki vagyok én, hogy érzem jól magam, mi az, ami igazán fontos. Egyszerű kérdések, mégsem tudja rájuk a választ a legtöbb ember. És a válaszok egyénenként változnak. Nincsenek sablon, helyes vagy helytelen megoldások.
Aztán az ún. digitáils nomád – én szeretem inkább out of the routine -nak hívni – életformát választók esetében kinél gyorsabban, kinél lassabban alakul ki egy bombabiztos „alkalmazkodás – rutin”, ami magabiztosságot és keretet, ezzel párhuzamosan óriási nyitottságot ad, bárhol legyünk a világban, vagy kerüljünk bármilyen szituációba az életünk során.
És ezt az ívet itthon is be lehet járni, mindössze a példa kedvéért hoztam a saját utam élményét. Én az utazásban és a többlaki éleben találtam meg a magam önfejlesztő módszerét, és a megbékélést a változással, ami lassan, de biztosan a legjobb barátommá vált.
Nem fontos ehhez feltétlen elutazni, viszont mindenképpen érdemes megszeretni a változást.
Merítsetek belőle erőt és inspirálódjatok magatokból. Fantasztikus út lesz!