„Váltok, tehát vagyok?” – Karrierváltással a belső harmóniáért

Életünk jelentős részét akarva-akaratlanul munkával töltjük, megszámlálhatatlanul sok órát szánunk a karrierünk építésére, és az, hogy mindeközben hogyan érezzük magunkat (kiegyensúlyozottan vagy épp állandó stresszben, elégedetten vagy inkább folytonos örlődésben…), nagyon nem mindegy! Sokak számára éppen az az ébresztő, amikor ez az egész rányomja a bélyegét az általános közérzetükre, egészségükre, a szeretteikkel és az önmagukkal való kapcsolatukra.

A wake up call persze nem csak belső folyamatok alapján szólalhat meg, hanem elindíthatja valamilyen külső tényezővel való elégedetlenség, nyughatatlanság vagy bizonytalanság is: például, amikor viszonylag alacsony bérezésért végzünk el rengeteg feladatot, vagy amikor meginog a cég jelene és jövője, amelynek dolgozunk. Bármelyikről is legyen szó – külső és/vagy belső motivációról –, váltani, változtatni, tehát a saját boldogulásunk gyeplőjét a kezünkbe venni mindannyiunknak joga van.

Előzmények és perspektíva-nyitogatás

Amikor elkezd formát ölteni a karrier- és/vagy szakmaváltás, illetve nagyobb léptékben utat engedünk a korábbi szárnypróbálgatásoknak, fantasztikus dolgok történhetnek. Ezt persze rengeteg minden megelőzheti: újabb tanulmányok, készségfejlesztések, sok-sok utánajárás, érdeklődés, a kapcsolati tőkénk erősítése, a CV-nk vagy a vállalkozói kedvünk leporolása, fénysebességre kapcsolása, vagy akár egy karrierszünet, amely során újabb perspektívákat nyerünk saját karriermenedzselésünkről. És, ha már a friss nézőpontoknál tartunk: az önismereti munka segítő szakember (az én esetemben midlife coach) bevonásával is fontos új látószögeket adhat a privát és a szakmai életutunk tükrében.

Korfüggetlen kérdéshalmok

Talán azt gondolnánk, hogy ez elsősorban 40-50 éves kor környékén, a klasszikus midlife életszakaszban járva toppan az életünkbe, de ahogy az előző cikkemben is írtam: szinte korosztálytól független, hogy mikor hangosodhatnak fel bennünk a különböző midlife dilemmák (Vajon jól választottam a szakmámat? Tényleg „9 to 5” munkát szeretnék? Elégedettebb volnék egy másik tevékenységgel/munkahellyel/saját vállalkozással? Kiegyensúlyozottabb lennék egy más városban, országban? Vagy akár helyfüggetlenül, a világ felfedezése közben?).

Az önazonos karrierváltás foganatjai

Ahogy a lehetséges előzményekkel, úgy természetesen az önazonos karrierváltás következményeivel is jó pár sort meg lehetne még tölteni, de szorítkozzunk csak a legfontosabbakra: csökkenhet a szorongásunk, növekedhet a proaktivitásunk, a produktivitásunk, a munkánkkal való általános elégedettség-érzésünk és a boldog momentumok száma, magasabb jövedelemre tehetünk szert, és nem utolsósorban jó nagy adag „képes vagyok rá” érzéssel vértezhetjük fel magunkat, amely az élet bármely területén gyümölcsözhet.

Már az „életstílus-koncepció” vált fő kérdéssé

Kíváncsi voltam ennek az egész témakörnek néhány tudományos vonatkozására, és szeretném veled is megosztani azokat az izgalmas részleteket, amelyekre rábukkantam (lentebb pár karrierváltással kapcsolatos történetet, példát is hoztam, hiszen az előző podcastvendégem, Ihász Nóra újságíró tollából sok ilyen írás született a Női Váltó online magazin hasábjaira, amely kifejezetten a karrierváltás és vállalkozás vetületeit tárja az olvasók elé).

Ahogy a Vezetéstudomány szakfolyóiratban a Karrierváltók Magyarországon – a karrierváltás folyamata c. kutatás szerzői összefoglalták, a tágabb értelemben vett karrierdefiníció szerint a karrier részét képezi minden olyan szerep, amelyet életpályánk során betöltünk, tehát a karrier a magánéletet is magában foglaló „életstílus-koncepció”. Amikor erről hozunk döntéseket, az életünkben betöltött szerepeink hatékony integrálását, összehangolását szeretnénk elérni. Az sem túlzás, hogy ez a folyamat „egy spirituális utazáshoz hasonlítható, amelyben folyamatosan reflektálunk arra, hogy a szerepeink közötti választás milyen értékeket jelenít meg életünkben”.

A szerzők két olyan elméletet ismertettek, amelyek a karrierrel kapcsolatos magatartás változását írják le és magyarázzák: a határváltó és a formaváltó karrier teóriáját. A mostani cikkem szempontjából pedig az előbbi az igazán figyelemfelhívó, amikor is:

– a foglalkozási határokat lépjük át,

– a szervezeti határokat lépjük át,

– a foglalkoztatási viszonyok jelentése változik meg,

– a kapcsolati tőkénk szerepe növekszik meg,

– a szerephatárokat lépjük át,

– vagy a szerepeken belüli arányok rendeződnek át.

Mire mondok igent ezzel a nemmel?

A kutatás szerzői hangsúlyozzák, hogy míg az általuk vizsgált szakirodalom szerint a szakmaváltás összefüggésbe hozható az egyén önmegvalósítási törekvéseivel és a siker jelentésének megváltozásával, a motivációk mélyebb megismerése és az összefüggések levonása korántsem egyszerű. Nehézség lehet például, amikor a környezethez való alkalmazkodás reaktív folyamatként megy végbe – önismeret nélkül –, így az egyén értékei és karriercéljai közötti harmónia kibillenhet (például, amikor munka-magánélet elakadásokat tapasztalunk, a különböző szerepeink között konfliktusok jönnek létre).

A folyóiratcikk szerzői szerint a karrierváltási folyamatban két állomás mutat kiemelkedő jelentőséget: az elhagyás mint fordulópont, illetve a karrierszünet. A jellemző okok közé sorolják:

– a kiábrándulást a hivatásunkból, a választott szakmánkból,

– a szakmák, illetve szektorok presztízsvesztését,

– az egzisztenciális problémákat (megélhetési problémákat, pénzhiányt és az ebből fakadó biztonsághiányt),

– valamint a csalódást, „szakítást”, kiábrándulást (munkahelyből, kollégákból, főnökökből, vagy a hivatással, szakmával kapcsolatos elképzelésekből).

Mint írják, az elhagyó karrierváltásokban a karrier és a magánélet gyakorta teljes újragondolása két lépésben megy végbe: döntünk arról, hogy „az, amit most csinálok, biztosan nem én vagyok, valami más az én utam”, egy következő folyamatban pedig formát ölt az új alternatíva. A kutatásban szereplő interjúalanyok jellemzően teljes erőbedobással „pörögtek”, aztán belefáradásról, a kihívás, energia, hit elvesztéséről nyilatkoztak. Ez pedig egy olyan zökkenőre erősít rá, amely miatt válságba kerülnek, újragondolják célkitűzéseiket és az elérési módokat.

Szerintem a cikk egyik legizgalmasabb pontja a keresés jellegű karrierváltások bemutatása: az érintettek olyan váltási folyamatról számoltak be, „amelyben az új alternatíva kialakításáé, kereséséé a főszerep” – az új ösvényre való „igen”-t mondás jutott nagyobb hangsúlyhoz (a „mit és miért hagytam ott” helyett a „miért és hova mentem tovább” került fókuszba).

Inspiráló történetek

Ahogy a Psychology Today cikkében is olvashatjuk, a karrierváltásról szóló történetek olykor azt a benyomást kelthetik, hogy könnyű folyamatról van szó, pedig ez korántsem van így. A szerző-coach ügyfeleinek többsége – radikális karrierváltás helyett – inkább csak finomhangolták meglévő pályájukat: módosították a munkakörüket, hogy az jobban kiemelje az erősségeiket és a preferenciáikat, új vezetőhöz vagy munkahelyre váltottak, illetve új készségeket sajátítottak el, hogy kisebb irányváltásokat hajtsanak végre a karrierjükön belül.

Persze ezek az ösvények is szolgálhatnak motiválóerővel, úgy vélem, ha élesebb kanyar felé közelítünk, azok a történetek még több inspirációt adhatnak, amelyek főszereplői is valami hasonlón mentek keresztül. Ezért is szeretném megosztani veletek a már említett Női Váltó-cikkeket:

– Gyalog-Szőke Zsófi ügyvédből lett jógaoktató: „A jogi pályát is én választottam, ma is van olyan része, amire örömmel tekintek vissza. Mivel céges ügyfeleknek végeztem különböző ügyvédi feladatokat, a munkám nagyban megkívánta az üzleti szemléletet. Úgy érzem, jól elláttam a feladatomat és szerettem is, de sokkal fontosabbnak érzem, hogy a jógát nemcsak szeretem, hanem az énemből jön.”

– Kis-Németh Marcsi krimináltechnikusból lett home staging specialista: „A Budapest Bank Dobbantó programjának képzése óriásit lendített tervein, melyekből valóság lett. StílusTér névvel folyamatosan fejlődő, felfelé ívelő vállalkozást vezet az egykor krimináltechnikusként dolgozó, kreatív energiáktól 0-24 órában kicsattanó Marcsi.”

– Pesti Krisztina pénzügyi területről váltott grafikai tervezésre, brand stylingra és képzőművészetre: „Tudtam, hogy nem fogok visszamenni a pénzügyi szektorba és egy családi kupaktanácsot követően arra jutottunk, hogy most jött el a váltás ideje. Ekkorra már nagyon mocorgott bennem az alkotási vágy.”

– Homoky Dorka filozófiával és filmmel foglalkozott, mielőtt borász lett (többgenerációs borászcsaládban nőtt fel): „Nagyon mély nyugalom van közöttünk. Mára már szét tudjuk választani, hogy mikor vannak a családi pillanatok és mikor dolgozunk. Nemcsak családként, hanem munkatársakként is funkcionálunk, ezzel együtt természetesen jöttek konfliktusok is, de ezen a téren nagyon sokat fejlődtünk.”

– Szél Felícia újságíróból lett ezermester, villanyszerelő: „Több körben kiégtem a kommunikációs világban. Sokáig küzdöttem azzal, hogy ezt az egészet magam mögött szeretném hagyni. A vállalkozást eleinte nem is szövegíróként kezdtem, hanem kézműves tevékenységgel igyekeztem elindulni. Hamar kiderült, hogy számomra ez nem egy megélhetést biztosító konstrukció.”

– Rácz Edina pannonhalmi jegypénztárból váltott saját cukrászműhelyre: „Mérlegeltem, hogy melyik ujjamat harapjam, hiszen egy olyan munkahelyet fájdalmas otthagyni, amit szeretünk. (…) Egyre több időt töltöttem a hobbimmal, a tortasütéssel, és sok ismerős megkeresett, hogy készítsem el a családtagja születésnapi tortáját. Nem tudtam nemet mondani.”

– Erdélyi Diána marketingesből lett a Pasta Kitchen megálmodója (házi tésztákkal és főzőestekkel foglalkozik): „Ahogy a Pasta Kitchen stabil brand lett, éreztem, hogy már sajnos nem tudok két helyen 100 százalékot nyújtani. Ilyenkor rám-rám tört az imposztorszindróma – időbe telt, mire elfogadtam, hogy normális érzés, ha az ember olykor meginog –, súlyoztam magamban a dolgokat, és végül – a legnagyobb boldogsággal – a konyha mellett döntöttem.”

Egységes, tiszta kép az online felületeken

Még ezernyi történetet, anekdotát hozhatnék neked a saját partnereim, ismerőseim, szeretteim köréből vagy a fentiekhez hasonló online magazinos tartalmakból, de a cikk végéhez közelítve inkább arra bátorítanálak, hogy ha megszólítottak a fentiek, és a karrierváltás küszöbén táncolsz vagy éppen most erősödnek nagyobb szárnycsapásokkal a -próbálgatások, akkor vonj be a folyamatba egy szakembert, aki empatikus lényeglátással is rendelkezik!

Mint marketing és coaching szakember – akár az alkalmazotti létformából váltasz a vállalkozóira, vagy szellemi munkáról fizikaira, vagy fordítva – segítek, hogy önazonos válaszok szülessenek a kérdéseidre, és hogy tudatosan és egységesen épüljön a digitális lábnyomod, hiszen nagyon nem mindegy, hogy hogyan prezentálod magad az online térben, bármely munkára is zárod/nyitod rá az ajtót!

Ha szeretnél támogatást kérni marketing és coaching témákban, fordulj hozzám bizalommal.

Tel: +36 20 4279217

eszter.ekker@priorpr.hu