Kis mesedélután következik, ahol egy személyes megélésemen keresztül szeretnék belátást engedni a helyi társadalom működésébe, amiben Magyarországról nézve, jelentős különbségek mutatkoznak. Most már több év távlatából ezt biztosan látom.

A minap nagyon kedves barátaim látogattak meg Magyarországról, akik az autentikusság és nemes nedűk szerelmesei is egyben, így a Barcelonától egy jó órányira fekvő kis településen, Vilafranca del Penedesben találkoztunk.

Szuper a tömegközlekedés a térségben, így vonattal könnyedén eljutottam a cava fővárosába (cava = spanyol tradicionális pezsgő), amit minden érdeklődőnek szeretettel ajánlok: nyugodt, csendes és nagyon – nagyon autentikus spanyol kisváros, isteni pezsgőkkel és még finomabb tapasokkal.

Habár Andalúziával vagy Madriddal összehasonlítva Katalóniában nem annyira erős a tapas kultúra – inkább hajlanak a tapas méretek egy normál egytálételek irányába – de ezért még sosem volt ok a panaszra.

Vilafranca del Penedes előtti vonatmegálló pedig San Sadurní d’Anoia, ahol ráadásul közvetlen a vasútállomással szemben található a giganagy Freixenet központ, ahol előzetes bejelentkezéssel informatív vezetett túrában is lehet részünk.

Ez ugyan kicsit uniformizált és színes – szagos marketinges, ezáltal kevésbé autentikusan helyi, de mindenképpen izgalmas és látványos, és könnyen elérhető lehetőség Barcelonából – érdemes kipróbálni.

Ez volt a kultúrális ajánló rész, és most jöjjenek a társadalmi eltérések, amely egy akár rossz élménynek is értékelhető lenne– ám az én szememben mégis nagyon pozitív kicsengésű saját élmény lett. 

Pezsgőt kóstolni mentem és régen is találkoztunk az említett barátaimmal, így viszonylag későn, az utolsó előtti vonattal indultam vissza Barcelonába. Szombat este 21:50es indulás,  kis isten háta mögötti faluból, ergo nem voltunk sokan a szerelvényen. Kb 8 – 10en max. egy hosszú kocsiban, ebből 4 szóló lány, mint én, a többiek férfiak elszórva.

Nyugalom, csendesség, mindenki nyomkodja a telefonját vagy zenét hallgat. És akkor megjelenig egy huszonéves kicsit ittas, inkább drogos pasas, aki békésen ugyan, de belemászik mindenki aurájába és inzultálja az utazóközönséget.

Ilyet azért látunk Budapesten is…de adott esetben éjjel, egyedül nőként lehet(ett) volna akár félelmetes is. Én szokva vagyok a hülyékhez, nem örültem neki, de a magam részéről próbáltam ignorálni.

Nade itt jön a különbség!

Elszórva ültünk a kocsiban lányok, egymástól távolabb. Volt, aki kevésbé volt béketűrő vagy talán félősebb, mint én és az alábbi történt: felállt és összeszedett minden lányt a kocsiból (full ismeretlenül!) és jelezte, hogy menjünk előrébb együtt, ne maradjon senki egyedül a bolond pasas közelében.

Megmondom őszintén a magyar közállapotokhoz szokva ez engem annyira megdöbbentett – pozitív értelemben – hogy azóta mindenhol mesélem ezt az élményt.

Láthatóan félt, mégis odajött számára full idegen nőkhöz, és nem hagyott hátra senkit. Hogy biztosan ne legyen baj.

Bolond emberünk persze jött utánunk, és nem adta fel, de ekkor már a kocsiban utazó szintén külön – külön ücsörgő férfiak is felálltak és odajöttek elhessegetni tőlünk.  Megkérdezték ki meddig megy a járattal, beosztották egymás közt, és addig nem mozdultak mellőlünk, amíg minden szóló nő le nem szállt a maga állomásán.

Hát én ilyet még nem tapasztaltam az életemben, ami egyúttal ráébresztett, hogy mi az, ami kimondatlanul is jó érzést okoz itt Spanyolországan: az általános hétköznapi gesztusok.

A türelmes kasszás, a mosolygó eladó, a vonaton ismeretlenül is emberként viselkedő utazótársak. Az, hogy az emberek nincsenek elidegenedve és figyelnek egymásra. A normál kereteken belül, nem túltolva azt, élni és élni hagyni, mosolyogva.

Na ez az ami megfizethetetlen! Minden másra ott a….tudjuk.  Mindent viszont nem lehet megvenni.

Jó volt ezt megtapasztalni ismét és egyben tudatosítani magamban, hogy pontosan ez az a szellemiség, amit én is szeretnék képviselni mindenben, amit csinálok: legyen az tanítás, marketing, coaching, vagy különböző workshopok vezetése.

Az odafigyelést egymásra. 

Mert hiszem, hogy minden pici lépéssel jobb hely lesz ezzel a világ!