the…Break

Valamikor, olyan kora tinédzserkor magasságában vésődhetett be nálam ez a Spanyolország dolog…legalábbis az egyik legkedvesebb barátnőm, akivel a középiskola óta boldogítjuk egymást, így emlékszik. -)

Azóta persze zajlott az élet: munka, magánélet, váltások és választások viharai közt pedig most már több, mint 4 éve a diginomádok táborát erősítem, és azt kell mondjam egy egyedi életviteli és céges mátrixot sikerült e tekintetben is létrehozni. Imádom ezt az életformát az összes nehézségével együtt, mert olyan széles látókört ad, melyre máshogy nehéz lenne szert tenni. Többek közt ezért élek így. Ahogy ezt egy másik nagyon kedves barátom megfogalmazta, ha a horizont egyszer kitágul, az visszafelé már nem tud szűkülni. Ez egy tapasztalásokkal teli és egyirányú utca.

Az utazás mellett a másik szenvedélyem az önképzés, állandóan továbbképzem magam… Online marketingesként ez mondjuk nem annyira választás kérdése, hanem szükség, mégis azonnal felcsillant a szemem, amikor megláttam az EU által támogatott, spanyol vállalkozásfejlesztési program: a the Break kiírását. Hallottam már róla szakmabeli magyar résztvevőktől is, így azonnal jelentkeztem is. Aztán jött az interjúk és tesztek sora, de long story short, bekerültem az őszi csapatba, így az októbert nemzetközi közegben Madrid mellett töltjük, teletűzdelve szakmai és egyéb programokkal.

Ez a blogcikk pedig most az egyébről fog szólni…

10 évvel ezelőtt jártam még turistaként pár napra Madridban. Most Malagából repülve, az indulás előtti hetet pedig a Cádiztól délre eső óceánparton, a következő workshophelyszínt kutatva töltöttem. Spanyolország ezen óceánparti vidéke is megér egy misét (többet is) – fogok róla majd írni egy külön cikket – a tenerifei évek után mindenesetre hazaérkezés feeling volt újra az óceán mellett lenni. Imádtam…elképeszetően különleges vidék, érdemes rá hosszabb időt szánni, ha valaki erre jár. Végtelen homokdűnék, és kristálytiszta türkiz óceán…

Szóval ilyen felvezető után érkeztem Madridba, közel 400 vállalkozónő társam közé, az üzleti negyed egyik sokcsillagos gigaszállodájába. A spanyol főváros északi része, a felhőkarcolószerű épületekkel kirántott az eddig megszokott spanyol életérzésből. Itt kérem üzlet zajlik és nem szieszta, az egészen konkrétan érzékelhető volt. Szuper helyünk volt, színvonalas rendezéssel, multikulti zsizsgéssel a köbön.

Itt sok időt nem töltöttünk, egy nap után mentük is tovább a csoportonként kirendelt közösségünkhöz, az egyórányi buszútra lévő hegyvidékre, a Sierra Norte de Madrid központjába, La Cabrera-ba.

Na itt már visszajött a spanyol életérzés…vidék, lassulás, napsütés és churros illata száll no-stop a levegőben. De mi dolgozni (is) jöttünk, így lassan, de biztosan belaktuk pár nap alatt a helyet, és a co-working irodákat. El tudjátok képzelni amikor az alapvetően mezőgazdaságra berendezkedett spanyol faluba megérkezik 20 nő, és csapatostul jön- megy az utcákon…hát mit mondjak, hoztunk egy kis színt és tempót az életükbe -))))

Mondhatnám, hogy minden gördülékenyen ment, de nem így volt. Az internet olyan lassú, mint a spanyol bürökrácia általában, és a 18 fős csapat 15 országának kulturális és munkarendbelikülönbségei is okoztak némi kihívást. 4-5 nap alatt azonban sikerült mindent kisimítani. Az idegeinket is…:)

Tanulság: egy nemzetközi munkacsapat produktivitásának megteremtéséhez különösen nagy szükség van a képzett facilitátorok közreműködésére, szerencsére nekünk több ilyen is volt a csoportban. Ez egy külön szakma csakúgy, mint pl. az online marketing generalista, ami nem egyenlő a social media managerrel vagy a hirdetéskezelővel – ezek bizony külön szakmák. Elkalandoztam…

Szóval a kezdeti nehézségeket követően már a minket körülvevő csodás természetre is koncentrálhattunk, amely egy alig ismert területe Spanyolországnak, és a program nélkül kevés esély lett volna, hogy valaha idekeveredjek. De milyen jó, hogy mégis idekeveredtem! Legalább írok Nektek kedvcsináló blogcikket róla!

Sziklás hegycsúcsok, óriási kőtengerek, ibolyaszínű napfelkelték és mindenfelé szabadon kóborló szarvasmarhák hazája ez a vidék. Ki is használtuk a szokatlanul meleg októbert, és esténkét a sziklák tövében szabadtéri jógáztunk, reggeli futóedzésekkel növeltük a produktivitást és ellátogattunk a környékbeli falvak között megbúvó tavakhoz churrost és isteni helyi marhahúsos ételeket kóstolni.

Szeretettel ajánlom a vidéket akár egy madridi városlátogatás meghosszabbításaként, a természet (és a csodás steakek) szerelmeseinek.

Én köztudottan városi lány vagyok…szoktam mondani, így a második hétvégén már bevettük a lányokkal Toledo történelmi kisvárosát is. Na itt aztán volt tömeg és zsúfoltság rendesen, és kalandos ugyan ide tömegközlekedéssel eljutni a 150 km -re lévő hegyvidékről, de megéri.

A csodásan ódon és macskaköves utcákon járva, Cervantes Don Quijote-jának szerepébe is beleképzelhettük magunkat – a lovagok és a kardok mindenesetre adottak voltak. A mű szerzője, pedig Toledo híres szülötte.

Utazós tipp: ha tömegközlekedéssel jöttök foglaljatok minimum 1 nappal előtte vonatjegyet, mert, aki lemarad, az Toledóban marad…:)

Szerencsére busz is van, viszont az fél óra helyett, minimum másfél, csak Madridig.

Vonatjegyhez én ezt az alkalmazást használom, kifogástalanul működött mindig.

Toledo csodás, igazi középkori város, egy – másfél napot bőven megér, mind a vidék, úgy az épületek gyönyörűek.

Meséljenek helyettem a képek…mi pedig most vagyunk a program félidejénél, úgyhogy még the Break-es blogcikk biztosan lesz.

Addig pedig kövessetek Instán, Facebook-on vagy LinkedIn-en. Aktuális képanyaggal és friss élményekkel ott is megtaláltok.