Te is hajlamos vagy bujkálni a léc alatt?

Bevallom, nekem sokszor figyelmeztetnem kell magam az egykor oly sokszor elhangzott apai intelemre. Na nem azért, mert túlzottan megúszósban vinném az életem.  Viszont abszolút perfekcionista, tipikusan imposztor szindrómás női vezetőként, hajlamos vagyok nem a helyemen kezelni magamat.

Ezt a közeli barátaim rendszeresen vissza is jelzik nekem…amely tükörért nagyon hálás vagyok.

Neked van olyan élményed, amikor utólag már világos, hogy megint ugyanazt a kört futod? 

Szolgáltatóként, vállalkozóként, emberként felemelsz másokat, és mindig a magad igényein húzod meg nadrágszíjat. Ahogy tapasztalom, ez inkább személyiségbeli tulajdonság, mintsem csak női, de tény, hogy köztünk van ebből arányaiban több.

A férfiak egyszerűen jobban tudnak kizárólag adott problémára fókuszálva döntéseket hozni, nem pedig mindent IS figyelembe venni. Ez az üzleti életben kétségtelenül hasznos tulajdonság, ez elvitathatatlan. Nem vagyunk egyformák…egyenrangúak azok igen, de ez egy másik kérdés. Az emancipációról majd egy későbbi írásban, gyűlik hozzá az élményanyag itt Spanyolországban! 🙂

Van egy bevált “trükköm”, hogy lehet kigyógyulni az imposztor szindrómából. Javaslom tesztelésre Neked is.

Tedd magad olyan helyzetbe, ahová vágysz! Még ha csak átmenetileg is, vagy próba szintjén.

Garantálom, hogy magabiztosságot fog adni a valós szintlépéshez. Akkor is, ha ez aktuálisan még elérhetetlennek tűnik.

Mire gondolok a praktikum szintjén? Mondok példákat:

• Ülj be egy elegáns hotelbe kávézni vagy ebédelni, és érezz bele milyen lenne ilyen színvonalon üzleti tárgyalásokat folytatni. Ne adj isten szervezd ilyen helyre a következő megbeszélésed, és próbáld ki milyen hatással van rád a miliő. Ezt a trükköt a legelső munkaadóim anno tesztelték rajtam…akkor még nem voltam rá tudatos miért teszik, bár lehet ők sem – de valószínűsítem h tesztelték, hogy hat rám a közeg. Spoiler: jól működtem benne -)
• Öltözz fel úgy, ahogy szívesen látnád magad a mindennapokban, és dolgozz/zoomolj  ilyen “körítéssel”. Hatni fog a kommunikációdra, ezt garantálom. Ahogy az is, ha melegítőben csinálod ugyanezt. Hidd el érezhető az is ami nem látszik.
• Szenvedsz a home office-tól, de nem realitás a saját iroda? Ülj be egy napra egy menő coworking irodába és élvezd a zsizsgést magad körül. Fel fog pörgetni az élmény.
• Szeretnéd kipróbálni a digitális nomádkodás szabadságát, de félsz tőle vagy nem vagy biztos benne, hogy neked való? Próbáld ki egy hétvégére. Akár belföldön, a kedvenc vidéki/ városi környezetedben, és figyeld magad, hogyan nyílik (vagy épp blokkol le) a kreativitásaod. Ezzel a tapasztalattal a hátad mögött könnyebb lesz ezzel kapcsolatban döntést hoznod.
• Szívesen élnél egy nyüzsgő tengerparti nagyvárosban? Mielőtt felrobbantod magad körül az egész életed, próbáld ki időszakosan. Viszont fontos, hogy úgy, ahogy majd szeretnél ott élni. Lehet hogy egyelőre rövidebb időre fér majd bele aktuálisan számodra, de azt akkor kompromisszumok nélkül teheted, és valóban lepróbálhatod akarod-e. Nekem ez a biztos módszer – sok elhamarkodott vállalástól óvott már meg.

Mindegyik példát megéltem, így pontosan tudom miről beszélek. Nehéz lehet az első lépést megtenni, de érdemes! Több leszel általa, tanulsz magadról, szinteket lépsz.

Fejlődni fogsz és tudatosodsz, ami beindítja a kreatív energiákat, ami pedig hozza majd az üzleti sikereket is.

A lifelong learning (élethosszig tartó folyamatos tanulás) fontosságáról én is sokat papolok.

Azt egyetemi szerepvállalásom is az ebben való hitemet tükrözi. Igaz ez a szakmaiságra és az önismeretre is. 

A kettő együtt húzza fel egymást, én is fejlesztem magam mindkét aspektusból, folyamatosan.

Szakmai önismereti vonalon nemrég vettem részt egy workshopon, ahol az önbizalomról volt szó. Arról, hogy annak az a természetes állapota az, hogy van. Amikor önbizalomhiányról beszélünk, annak mindig oka van. Ezt érdemes keresni.

Mi a zanzásított konklúzió?

Az, hogy az ellenszer a hiányra a tapasztalás. 

Ha elkezded csinálni, meg fogod tapasztalni, hogy márpedig tudod csinálni. Nincs kivétel, így vagy úgy, de menni fog, mert csinálod. Legyen az bármi: munka, mozgás, életvitel, tanulás, akármi. 

Azt, hogy milyen szintig vagy képes rá, azt a tapasztalat útján fogod megtudni. Aztán utána majd lehet dönteni. Én így szoktam.

És már meg is jöttünk oda, hogy tapasztalati lábakon álló önbizalmad lett magadról, hogy igenis meg tudod csinálni. És pontosan fogod ismerni a határaidat is.

Ismered a viccet: ha meg sem veszed a lottószelvényt, úgy nagyon nehéz nyerni… 🙂