Itthon vagyok már egy ideje Magyarországon…bár nem tűnik soknak első hallásra a bő két hét, pláne a legutóbbi 4 hónap után, mégis elég volt hozzá, hogy bekapcsoljanak bennem a régi mechanizmusok és rutinok.

A minap azon vettem észre magam, hogy már fáradtan ébredek, már az első kávé előtt megválaszoltam legalább két emailt, és ezzel párhuzamosan mégis úgy érzem romlik a hatékonyságom.

Adódik a kérdés: mi változik attól, hogy fizikailag egy másik helyen van az ember -főleg az én esetemben- kvázi digitális nomádként.

Az (aktuális) megfejtésem: az embert körülvevő környezeti hatások és a beépült automatizmusok kifejezetten nagy hatással vannak az eredményességre.

A napfény és a nyugalom felturbózza a hatékonyságom

Ha az ember egy olyan társadalomban él, ahol az általános stressz szint alacsony, ő is megnyugszik.

Ebből következik, ha körülötte mindenki szétszakad és ideges, ő is azzá válik, hacsak nem egy született Buddha. Ettől sajnos messze vagyok 🙂 bár törekszem rá!

A másik jelentős hatás pedig, ha van egy kialakult életmód és rutin, amit közel 35évig éltünk, arra sec – perc alatt visszaáll a szervezet, mert egyszerűen emlékszik rá….neurológiai tény.

Sokat olvasni mostanában a traumák működéséről. Nem állítom, hogy mindenki traumatizált Kelet – Közép Európában, de hogy van mit tanulnunk a déliektől, azt mindenképp. Legfőképpen a work – life balance terén. Ezt valahogy születetten jobban csinálják.

A tény, hogy minél délebbre megyünk annál lazábban veszik az emberek az életet, ez alapvetően nem rontja, hanem éppen javítja az életminőséget. Sokszor a hatékonyságot is, legalábbis magamon ezt tapasztalom, sokadszorra.

Persze lehet kell hozzá a magyar vérem és az alaphabitusom – de ez egy elég jó kombónak tűnik az empirikus tapasztalatok alapján. 🙂

Úgy jöttem haza a 10 napos hátizsákos körutamról, hogy kb 5 évre elegendő terv és ötlet fogalmazódott meg bennem. Hát mi ez, ha nem hatékonyság!?

Miben és hogyan segít konkrétan a tudatosság

Most akasztják a hóhért esetemben, mert rengeteg dolog történik velem, és ilyenkor fokozottan szükség van a fókuszra. Annak érdekében is, hogy ne csússzon bele az ember a 0-24h munkába, 7-ből 7 nap. Ez az egydül élőkre kifejezetten veszélyes!

Ez a home office és a rugalmas munkaidő egyik nagy csapdája. Ha megspékeljük a (magyar) vállalkozói léttel, akkor nettó kiégés.

De nem törvényszerű, hogy így legyen!

Elondom, hogy én hogyan teszek ellene, hogy ne csak munkából álljon azt életem.

• Rendszeres sport – igen, a naptárba bírva, kötelező program. Heti 4-5 alkalom, minimum! Laza jóga, 1 óra séta, kocogás, rendes edzés, akármi, csak mozogjunk.

• Life long learning – fejlesztem magam. Új szakterület, leendő szakma, vagy régi álom, amivel mindig foglalkozni szerettél volna, vagy akár egy új idegen nyelv. A tanulással karban tartjuk az agyunkat. Én duolingozom rendszeresen, nyomom a spanyolt és ismerkedem a különböző coaching technikákkal is. Just for fun.

• Offline baráti találkozók – néha ugyan kényelmesebb a kanapé, de nem szabad rászokni. Hívd fel a barátaidat és beszéljétek meg a következő személyes találkozót. Nekem heti 1 barátos napom mindig van, ha kell elmegyek érte másik városba is – földrajzilag elég szerteágazó a kapcsolatrendszerem, de ha nem ápolja az ember, az a mentális csőd. Igen, energiát kell beletenni, de ezerszerese visszajön!

• Mindennapi 10 perc meditáció. Ez nem hókuszpókusz, hanem tényleg működik. Naponta pár perc is elég. Én néha megfejelem egy-egy nagyobb volumenű spirituális programmal is. Őrületesen feltöltő tud lenni, és az élet egyéb területeire is instant hatással van. Nem kell hozzá gurunak lenni, működik magától.

• Közösséghez tartozás – igen online is!

Erre pont tudok egy jó közösséget 🙂 ami által még fejlődhetsz is. Arra törekszem, hogy inspirálóbbnál inspirálóbb embereket beszélgessünk itt, a PRior keretein belül, INGYENESEN. Ez egy közösség, ahol hasonló értékrenddel élők kapcsolódhatnak egymáshoz, különböző témákban. Számomra ez szerelem projekt.

Ha úgy érzed néha bedarálnak a hétköznapok, gyere inspirálódni, itt tudsz csatlakozni.

Találkozunk a PRior-ban? 🙂 Várlak.