A dátumegyezés ugyan csupán a véletlen műve, mégis mélyebbre vitte a tervezett beszámolómat. A cím hangzatos felütés, de a témakapcsolódás adta magát.

Évek óta többlakian élek és időről időre nyakamba veszem a világot – meg az irodámat – és átteszem a székhelyemet pár kilométerrel odébb. Nem vagyok egyedül ezzel az életformával, Nyugat-Európában teljesen hétköznapi a jelenség, de most már nálunk is egyre gyakoribb.

Én nem klasszikus országváltó vagyok, se nem 100%ig digitális nomád – valahol a kettő között – hisz ugyanazt az életet folytatom itt is-ott is. Kis túlzással csak a WIFI jelszó változik. 😊 Nade azért van különbség…

Mi az, ami nagyon más, ha az ember elhagyja (kilöki magát) a saját komfortzónájából:

• Szükséges végiggondolni az elrendezendőket otthon. Mihez szükséges az ember személyesen: bank, cég, felújítás, kinek mi…
• Fontos ütemezni a munkákat, a személyes jelenlétet igénylő folyamatoknak megfelelően. Mert nagyon nem éri meg minden héten hazaugrálni, sem anyagilag, sem lelkierővel. Vastagon tud forgácsolni az utazó cirkusz, ha nem figyelünk oda, én a Budapest – Győrrel megjártam a hadak útját….Viszont minél gyakrabban csinálja az ember, annál rutinosabban megy. Én most már kb 2-3 nap alatt megvagyok egy nemzetközi váltással is, megtanul az ember elengedni ripsz-ropsz!
• Aztán persze számba kell venni a praktikus dolgokat is a következő X hónapra – lakhatás, eü, pakolás, pénz, iratok, repjegy, bankkártyák…

Nagyjából ennyi a lényeg.

Aztán fel kell ülni a repülőre. Egyedül. Csomagot előre küldeni és/vagy végigcibálni Európán, felvenni, értemenni, lakásba felcipelni, autót bérelni, berendezkedni, KÁVÉT venni és másnap reggel mosolyogva ülni a meetingen, mintha mi sem történt volna 😊

Viccesen hangzik…nem az. Max utólag. Viszont úgy fejleszti a rugalmasságot és az önismeretet, mint száz meditációs tanfolyam sem. (irónia)

Nade jöjjön a lényeg: milyen az élet és a munka most Tenerifén?

Minden túlzás nélkül, fantasztikusan felszabadító…itt utalnék vissza a címre. Nem először vagyok a szigeten, mégis soha ilyen elementárisan nem éreztem a különbséget az itteni és az otthoni hétköznapok között. Mondom ezt úgy, hogy a praktikus munkavégzésem nekem tényleg dettó ugyanaz, bárhol vagyok. Viszont kikerültem abból a fojtogató gyűlölködésből, és non-stop világvége hangulatkeltésből, ami otthon mindent ural. Nincs szándékomban politizálni, amennyire lehet szeretnék kívül maradni a mindenkit megbetegítő propagandán. Sajnos – nem sajnos, én ezt úgy tudom megvalósítani a saját életemben, hogy eljövök onnan – legalább átmenetileg.

Hozzáteszem, engem nem ez a helyzet indított el a helyfüggetlen munkavégzés útján, világ életemben így szerettem volna élni, ha lehet tengerparton. Mégis azt gondolom, hogy rendkívül szomorú, hogy lassan valóban konkrét mentális önvédelem lesz egy-egy hasonló döntés, ha az ember produktív, kreatív és élettel teli akar maradni.

Nade nem panaszóra akar lenni jelen blogcikk, hanem inspiráció és élménybeszámoló azoknak, akiket érdekel a téma, vagy szintén tervezik kirpróbálni a digitális nomádságot.

Nem, nincs kolbászból a kerítés itt sem. Ezt ugyan mindenki elmondja, és valóban igaz, viszont ha az ember a szabad vasárnapját úgy töltheti, hogy egy napon belül kirándul egy ködszitálós esőerdőben, kávézhat egy tavaszias levegőjű vulkán lábánál, majd naplementét néz az óceánparton, ugyanaz nap 28 fokban, az azért feldobja a hétvégét.😊

Tenerife egy csodásan változatos sziget, melynek én a délnyugati csücskében lakom – ez vált be. Közel van az északi esősebb, vadabb rész, fél óra Európa legmagasabb vulkánja, és 100 m az óceánpart. Számomra a legszebb és legkomfortosabb hely a szigeten, sok-sok téli napsütéssel és viszonylag távol a turista hordáktól. Ami lényeges, ha az ember részben itt él és dolgozik – hisz nem akarsz spicces turistákat az ablakod alatt hallgatni éjjel – nappal.

Többször írtam már róla, hogy nekem kétlakiság szempontból az EU vált be. Iszonyat macera egy távolkeleti/nyugati ország általános infrastruktúrájába belehelyezkedni. A Kanári-szigetek messzebb van ugyan az anyaországtól, de minden úgy működik, mint otthon – telefon, internet, kultúra, higiénia, infrastruktúra.

Egy változatos vasárnapi program 12 óra alatt, 3 éghajlati körülmény között,  pedig csak a kellemes bonus track.

Szóval, aki teheti hátizsákot fel, és irány a komfortzónán kívülre: életre szóló élmény, tapasztalás, önismeret és világlátás lesz, erre garanciát vállalok. Azonban tessék vigyázni, ez egy egyirányú utca….ha egyszer kinyílt az ember szeme és értelme a világra, visszafelé nincsen út.

Mert a szabadság előre van, nem hátra! 😉 (ki volt találva ez a szlogen, nah!)

U.i: De nincs is ezzel baj, sőt! Hisz ha minden jól megy, ezt a tudást az ember hazaviszi egyszer és ott termeli meg a gyümölcsét – ha hagyják. Mert őszintén remélem, hogy mindezt a mentális szabadságot otthon Magyarországon is meg fogjuk tudni egyszer élni, és a jelenlegi helyzet csak átmeneti. Mert az igazi szabadság belül van, mindegy hol vagy – sok okos ember megmondta már. Csak az a nem mindegy, hogy min kell ehhez felülemelkedni.

Én csak bíztatni tudok mindenkit, lets’s go – ha tanácsra van szükség, amiben tudok segítek – kommentben jelezhetitek. FONTOS: vannak kitelepülési tanácsadásra szakosodott vállalkozások – én NEM vagyok az! Online marketing szakemberként, coachként, tanárként működöm, ezzel kapcsolatosan tudtok nálam időpontot foglalni. Külföldi/ kétlaki élet témában a saját véleményemet és tapasztalataimat tudom elmondani vállalkozóként és emberileg is, de azt abszolút szívesen és free of charge. 🙂