Az életközépválság már nem a sportkocsi és a szerető, sőt jóval korábban is ránk törhet – De vajon mi lehet a megoldás?

Leborítjuk a két mozdulattal, fáradtan átvasalt fehér ingünket, bevágnak elénk a villamosnál és lekéssük, a barátaink több hétnyi tervezés után dobják be a törölközőt… Van, hogy elég két-három hasonló hétköznapi helyzet, hogy átszakadjon a gát, és ismét rengeteg dolgot megkérdőjelezzünk: van-e értelme a munkámnak, akarom-e ezt egyáltalán, észrevesz-e engem még bárki, vagy a város szürke masszájában loholok, és már megint a váltásra gondolok?

A 40-50-es korosztály számára (hívhatjuk-e még őket/magunkat középkorúnak a mai életformánkkal?), sőt sokak számára jóval előbb is gyakori tapasztalás, hogy céltalannak érzik magukat, szinte stoptáblaként csapódnak az élet értelmével kapcsolatos kérdéseknek.

Új hobbi, sportkocsi, szerető?

Az életközépválság klasszikusabb definícióját nagyon érzékletesen világítja meg Krajnyik Cintia újságíró 2023-as cikke:

„A mi gyerek- és kamaszkorunkban, ha azt hallottuk, hogy életközepi válság, akkor jellemzően 40-50 körüli, főként fehér, középosztálybeli férfiak jelentek meg a lelki szemünk előtt, akik hirtelen céltalannak, értelmetlennek, unalmasnak érzékelték az életüket, és jobb esetben egy új hobbival, sportkocsival, rosszabb esetben egy fiatal szeretővel igyekeztek tompítani a kialakult szorongást.”

A szerző hangsúlyozza, hogy az ő generációja, tehát az Y-osok valójában nem jutnak el az életközepi válságig, hanem „az egész életük egy nagy válság”, a folyamatos stabilitás- és biztonságkeresés mellett egyszerűen nincs alkalmuk elkezdeni megunni a kiszámíthatóságot.

A hagyományosabb definíció mellett természetesen arra is fontos kitérni, hogy férfiakat és nőket egyaránt „szíven ütheti” az életközépválság – a saját életünkkel kapcsolatos vágyak és elakadások verbalizálására nemtől, kortól és társadalmi osztálytól függetlenül mindannyiunknak ugyanolyan joga van.

Bármely generációnál beüthetnek a tízmilliós kérdések

A Z-generációs barátaimtól, szakmai partnereimtől első kézből tudom, hogy jóval korábban is elérkezhet a midlife krízishez hasonló válság vagy válságokkal teletűzdelt időszak, amikor szinte már kikerülhetetlen, hogy feltegyünk magunknak bizonyos tízmilliós kérdéseket. (És mindeközben a munkahelyükön már végképp nem lehet őket lenyűgözni egy pizzanappal, vagy más, pillanatnyi sebtapasszal az „itt van-e a helyem” kérdésükre.)

Jól választottam-e a hivatásomat? Valóban „9 to 5” munkát szeretnék végezni? Boldogabb lennék egy másik tevékenységgel/munkahellyel/saját vállalkozással? Elégedettebb lennék-e az életemmel, a kapcsolataimmal, saját magammal egy másik országban? Vagy akár helyfüggetlenül, a világot járva?

A dilemmák szinte bármely generáció tagját érinthetik, sőt nem kevés szorongással, akár a fizikális és mentális egészségünkben is megnyilvánuló elakadásokkal járhatnak (emlékszem, Y-os és Z-s barátaim is számoltak be arról, hogy milyen fokú vérnyomás-emelkedést és lelki gondokat tapasztaltak egy-egy váltásuk előtt).

Egyszerre tolódik ki és tör előrébb az „időskor”

Érdekes és talán egyszerre nyugtalanító az alábbi kettősség. A néhány évtizeddel ezelőtti generációkhoz képest a mai középkorúak és idősebbek úgy gondolják, napjainkban az élet későbbi szakaszában érkezik el az időskor (erről a kitolódásról az American Psychological Association tanulmánya ír), a midlife dilemmák mégis sokkal korábban jelentkeznek (hívjuk inkább quarter-life krízisnek?).

Vagy, ha visszatekintünk Krajnyik Cintia cikkére: igazából a konstans krízisek korát éljük (korosztálytól szinte függetlenül), amikor persze fontos megnézni bizonyos generációk tagjainak hasonló megéléseit, de valójában az egyéni utak és sorsok jutnak nagyobb reflektorfényhez.

Merre van az előre?

Bibók Bea pszichológus szerint győztesként is ki lehet jönni az életközépválságból, lehetséges új célokat találni, és ebben az időszakban is lehet önmegvalósító módon élni.

Egy korábbi, személyesebb hangvételű írásában így fogalmazott a téma kapcsán:

„Talán azt is megkérdezzük önmagunktól, hogy hol vagyunk ebben a történetben mi? Hol vagyok én? Talán megkérdezzük. Ha meg is válaszoljuk, akkor talán rájövünk, még nem késő kicsit önmagunkkal is foglalkozni. De az is lehet, hogy ennek ellenére mégis azt sikerül elhitetni magunkkal, hogy remek az életünk és mindent jól csinálunk.”

A cikk vége viszont bizakodásra ad okot: „Kezdünk magunkra figyelni, hirtelen fontosak leszünk önmagunknak. Zakatol a fejünkben, hogy nem késő, még semmiről nem késtünk el. Még mindig neki lehet kezdeni az álmaink megvalósításának.”

Két módszer, ami lámpásként világít ezen az úton

Ugye, te is hiszel még abban, hogy ebben a szorongásokkal és dilemmákkal teli időszakban is belefoghatunk az álmaink realitásba való átültetésébe? Abban, hogy lehetsz újra könnyed, önfeledt, és hogy végezheted a munkádat örömmel, kiteljesedve? Abban, hogy nem vagy láthatatlan, a város szürke masszájának sodrásában? Valamint abban, hogy a saját vágyaid, a krízisektől mentes életed, az álmaid valójában elérhető közelségben vannak, és ezen az úton ér (érdemes) segítséget kérni?

Többféle megoldási út is létezik, de van néhány tényező, amelyek fontos alapot jelenthetnek a fentiekhez. Az egyik a közösségbe tartozás újra és újra megélt élménye, amit a mindennapok viharában sokszor hajlamosak vagyunk félretenni. Ilyen közösség például az Útkeresők is, ahol perspektívanyitogató tartalmakat – MidLife Stories podcastet, hírleveleket, kvázi egy inspiráló mini-magazint – juttatok el hozzád.

A másik pedig, hogy teszünk egy bátor lépést és segítséget, vagyis egy harmadik, külső szemet is igénybe veszünk. Nem kell, illetve nem érdemes egyes-egyedül megtalálni a saját, önazonos válaszainkat a sokszor terhes kérdéscunaminkra, a saját ritmusunkat a munkaerőpiacon, vagy az álmaink megvalósításához vezető utunkat.

Lényeges, hogy ez a külső szem olyan szakembert, ebben a kontextusban midlife coachot jelentsen, aki nem csak tudással, hanem empatikus lényeglátással is rendelkezik. A segítők szerepe mindig is esszenciális volt, ám a mai korban, amikor ennyire összemosódtak a midlife és a quarter-life krízis témakörei, érdemes még jobban fontolóra venni a támogatás kérését. Merjünk kérni, hogy magunkból is többet adhassunk!

Magunknak, a szeretteinknek, a világnak.

Ha szeretnél támogatást kérni marketing és coaching témákban, fordulj hozzám bizalommal.

Tel: +36 20 4279217

eszter.ekker@priorpr.hu